Az első saját kihívásom

 

Sziasztok!

Ma az első saját molyos kihívásomról szeretnék mesélni nektek. Nem feltétlenül az a célom, hogy mindenki jelentkezzen fel rá, csak úgy gondoltam, hátha eljut olyanhoz, aki kedvet kap hozzá, de eddig még nem akadt szembe vele.

Mint a bemutatkozásomban említettem, gyógypedagógushallgató vagyok, és őszintén megdöbbent, hogy más kisebbségben lévő közösségekhez képest a fogyatékossággal élő személyekről mennyire kevés szó esik. Emiatt hívtam életre a kihívást, melyben a feladat három könyv elolvasása, amin szerepel a fogyatékosság címke. Nem kérek hozzá szöveges értékelést, egy csillagokban kifejezett véleménnyel bőven megelégszem, de természetesen nagyon örülök neki, ha valaki elmeséli, milyen élmény volt neki a könyv olvasása. Természetesen egyáltalán nem megkötés, hogy szakkönyvről legyen szó, sőt, én sem ilyen jellegű olvasmányokkal fogom teljesíteni a kihívást a terveim szerint. Úgy gondoltam, hozok néhány példát, amik tökéletes olvasások lehetnek.

           

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Mivel ez a könyv most kapott egy (szerintem nagyon szép) új kiadást, így sokak számára érdekes lehet a könyv. Röviden és spoilermentesen a kötet a főszereplőnkről, Charlie Gordonról szól, aki egy értelmi fogyatékossággal élő férfi. Lehetőséget kap rá, hogy egy orvosi beavatkozás segítségével javuljanak az intellektuális képességei. Mivel sokan bántják őt, így minden vágya, hogy „okos” legyen, szóval kapva kap az ötleten. Mielőtt emberen alkalmazták volna az eljárást, állatkísérletek végeztek, így a benne résztvevő patkányon látják, hogy milyen szakaszokon megy majd keresztül Charlie. Egyrészt nagyon jó sci-finek tartom, pedig nem kifejezetten a kedvenc zsánerem, illetve nagyon megható történetről van szó.

 

Julie Buxbaum: Hogy folytassam?

Ez egy eléggé friss olvasásom, ennek ellenére úgy érzem, hogy hosszú távon maradandó élményt kaptam tőle. Két főszereplőnk van, Kit és David, akik egy osztályba járnak a helyi gimnáziumban. Ebből látszik, hogy alapvetően fiataloknak szánta az írónő a történetet, de szerintem egy felnőttnek is sokat adhat. Kit nem sokkal a történetszál felvétele előtt veszítette el egy balesetben az édesapját, és őt gyászolja, nehezére esik neki a férfi elengedése. Úgy alakul a helyzet, hogy egyszer csak egy asztalhoz ül Daviddel, a különc autizmus spektrum zavarban érintett fiúval. A közös étkezések ezután rendszeresek lesznek, és a két fiatal rájön, hogy nagyon sokat tudnak adni egymásnak. A könyvben sok felmerülő nehézséget kell megoldania, amik nekem eléggé váratlanok voltak.

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Nagyon szeretem az írónő stílusát, és nem tudom, hogy ez hogyan lehetséges, de mielőtt belekezdtem ebbe a könyvbe, valamiért nem tudtam, hogy a saját történetét meséli el. Ebben a kötetben egy súlyos-halmozott fogyatékossággal élő gyermekről olvashatunk, illetve a családja új életéről. Annak ellenére, hogy rettentően komoly kihívásokat élt meg az írónő, olyan humorral és önbizalommal tudta kezelni az egész helyzetet, ami szerintem nagyon kevés embernek adatik meg. Péterfy-Novák Éva stílusa eléggé szókimondó, ami alaposabb megismerést tesz lehetővé számunkra. Nálam nagyon betalált ez a könyv, őszintén ajánlom mindenkinek.

 

Jodi Picoult: Házirend

Ebben a történetben visszaevezünk az autizmus spektrum zavar világába, és megismerjük Jacobot, aki lelkes rajongója mindennek, ami a bűnügyi nyomozásokhoz kapcsolódik. Egyszer érdekes fordulatot vesz az élete, és őmaga is egy nyomozási folyamat szereplője lesz. Mivel tetemes tudása van a témában, gyanút kelt a rendőrségnek, holott ő csak lelkesen szeretne segíteni. Egy fordulatos krimit olvashatunk ennek a történetnek a keretin belül, de szerintem jól lefesti, hogy milyen egy magasan funkcionáló autizmusban érintett ember és családja élete. Utóbbiban sokat segít az olvasónak, hogy egyes fejezetek az édesanyja és a testvére szemszögéből íródtak.

 

Végül pedig jöjjenek azok a könyvek, amiket a teljesítéshez tervezek elolvasni. Jobban szeretek úgy belefogni az olvasásba, hogy nem tudok semmit a történetről, de aki máshogy van vele, azoknak elhoztam a fülszövegeket.

 

Colleen Hoover: Maybe Some Day – Egy nap talán

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

 

Daniel Tammet: Kék ​napon születtem - Egy autista zseni memoárja

Daniel ​Tammet pontosan 45 gramm zabkását fogyaszt reggelire, és anélkül el sem indul otthonról, hogy megszámolná a rajta lévő ruhadarabokat. Ha stresszes vagy boldogtalan, csak behunyja a szemét, és számol. Ugyanakkor nem csak rutinszerű kényszerei vannak. Mint az emlékezetes filmben Dustin Hoffman megformálta Esőember, ő is bonyolult matematikai műveleteket képes fejben elvégezni – a számokat alakzatokban, színekben, textúrákban és mozdulatokban látja. Ráadásul kilenc idegen nyelven beszél, sőt alkotott is egyet – nyelvtannal és mintegy 1000 szavas szókészlettel – saját használatára. De bizonyos szempontból Daniel egyáltalán nem hasonlít az Esőemberre. Az autizmus spektrumzavarban súlyosan érintettek között gyakorlatilag egyedülálló módon nem szorul segítségre mindennapi, ügyes-bajos dolgainak intézésében. Ez a hihetetlen önállóság, és ahogy átadja, milyen érzés is ilyen rendkívüli életet élni, teszik igazán inspirálóvá és magával ragadóvá Daniel Tammet emlékiratát, amely páratlan betekintést nyújt napjaink egyik legkülönlegesebb elméjébe.

Ryan Loveless: Ethan ​és Carter

Carter Stevenson folytonos dadogásával és tikkelésével huszonnégy éves korára teljes magányra kárhoztatta magát. Jóllehet, a barátai is azzal nyúzzák, hogy a Tourette-szindrómának rendeli alá az életét, Los Angelesből egy csöndes kaliforniai kisvárosba költözik. Meghúzza magát, kerüli az embereket. Nem is sejti, hogy újdonsült szomszédja, Ethan Hart, hamarosan feldúlja magányát, és kilöki őt a nagybetűs életbe.

 Ethan már a kezdet kezdetén megvallja az érzelmeit Carternek, bár közben retteg, hogy agysérülése kettejük közé áll, noha Ethan sokkal fogékonyabb az érzelmekre, mint az átlag. Carternél sokkal több forog kockán: ő többször megégette magát, és nem szeretné, ha megint összetörnék a szívét.

 Ethan minden alkalmat megragad arra, hogy bebizonyítsa, ő és Carter összetartoznak. Aztán Ethan tragikus hírt kap. Végső kétségbeesésében Carterhez fordul segítségért. Vajon Carter kiállja a próbát?

Ha kedvet kaptál a kihíváshoz, itt találod meg.

Köszönöm, hogy elolvastad, legközelebb várlak vissza!