Szeptemberi klasszikus: Gárdonyi Géza - Ida regénye

 Sziasztok!

Mivel a szeptemberi hónappal elstartolt a 10 hónap, 10 klasszikus kihívásom, így olvastam a közelmúltban egy kötetet a címkének megfelelően. A címből láthatjátok, hogy nem másról lesz ma szó, mint Ida regényéről. Korábban elég kevés tapasztalatom volt Gárdonyi Gézával, összesen az Egri csillagokat olvastam tőle. Hatodikos lányként ezt sem igazán értékeltem, de úgy gondoltam, hogy ha már ilyen gyönyörű kiadásban megjelent ez a kötet, akkor még egy esélyt a szerzőnek.

 

A történettel kapcsolatban nem szeretnék spoilerezni, így csak az alapállapotot vázolom fel. Ó Péter, a borkereskedő megözvegyült, és igen kicsapongó életet él, mikor lánya, Ida, befejezi a klastromban a tanulmányait, és haza kell mennie. A férfi nem akarja feladni életstílusát, így elhatározza, hogy kiházasítja lányát gazdag hozománnyal motiválva az egyedülálló fiatal férfiakat. Egy újsághirdetéssel törekszik a megfelelő ember megtalálására, melyre többek között Csaba is jelentkezik, és ő bizonyul alkalmas jelöltnek. Ida komoly kényszerhelyzetbe kerül, hiszen engedelmeskedni akar apjának, így belemegy a házasságba. A történet bonyodalma ezután veszi kezdetét.

 

 A következőben Ida és Csaba karakterét szeretném egy kicsit kifejteni, mivel elég hangsúlyos volt a regény lélektani része. Ida egy lányiskolában nevelkedett, melynek időszakáról a második fejezetben olvashatunk. Megismerjük azokat a tényezőket, akik azzá tették Idát, aki napjainkban, a regény fő cselekményének idején lett. A szabálykövetés volt az egyik legnagyobb erény, amivel a fiatal lány korábban találkozott, így nem is kérdés számára, hogy amit egy nála magasabb rangú személy mond, azt ő végre hajtja. Modern szemmel természetesen kicsit elavultnak érzem ezt a gondolkodásmódot, de Idának is kifejlődik a kritikai szemlélete a mű során, amit én igazán nagyra értékeltem. Úgy gondolom, hogy ebben a folyamatban a lány intelligenciája nagy szerepet játszott, mely meglátszik egyrészt többféle nyelvtudásából, másrészt a művészethez való viszonyából. Egy ponton, mikor határozottan elkezdi a saját akaratát érvényesíteni, nagyot nő a szememben. Tetszett, hogy voltak elvárásai a férjével való kapcsolatát illetően, melyekhez gyakorlatilag mindvégig ragaszkodott. Értékeltem, hogy ennek az önállósági törekvésnek az ellenére megismerhettük az érző, szerető nőt is címszereplőnk személyében.

 

Csaba karakterét leginkább a rövid első részben ismerhettük meg. Nála a családi háttere a legdominánsabb a történetben, gyakorlatilag minden cselekedete ebből indul ki, így az is, hogy feleségül akarja venni Idát. A férfinél nem éreztem olyan karakterfejlődést, mint amit az előző bekezdésben meséltem Idával kapcsolatban, de úgy gondolom, hogy egy nagyon racionális embert kaptunk a személyében, és talán azt is mondhatjuk, hogy Ida nem járt vele rosszul. Csaba kompromisszumkész volt, ami jelentősen megkönnyítette közös életüket. Tagadhatatlan művészlelket is megismerhettünk benne, hiszen hivatását tekintve egy festőről beszélhetünk, aki követte a vágyait, és Münchenbe költöztette fiatal feleségét ottani festőbarátaihoz. Csaba érzelmi oldala is nagyon tetszett Idáéhoz hasonlóan, beleillett a lassú folyású történetbe.

 

A mellékszereplők közül keveseknek volt igazán hangsúlyos a helyzetük, én többüket nagyon felszínesnek találtam. Ott volt például Csaba baráti köre, ami egyszerű, életüket élvező művészemberekből, és azok családjából állt. Ida sokkal mélyebb személyiség volt náluk, úgyhogy szerintem becsülendő, hogy mégis sikerült beilleszkednie a közösségbe. Ó Péter karakterét viszont mindenképpen szeretném kiemelni, mivel nekem ő volt a legnegatívabb karakter az egész mű során. Tulajdonképpen már ott eldőlt a szememben, hogy nem fogom kedvelni, amikor Idát nem akarta befogadni a családi házba. Miután kiházasította a lányt, a fiatal pár, mint már említettem, elköltözött Németországba, így jelentősen csökkent az apa szerepe. Mialatt kint éltek, egyszer került csak elő a karaktere egy tragikus esemény során, amit számomra nagyon meglepően kezelt. Tényleg nem áll szándékomban spoilerezni, szóval, ha elolvassátok, megértitek, mire gondolok ezzel. Illetve a választása sem volt egyáltalán szimpatikus aziránt, hogy kit választott feleségének…

 

Végezetül az összebenyomásomról szeretnék egy kicsit mesélni. Ha nem lett volna a Librinek ez a gyönyörű kiadása, valószínűleg sosem jut el hozzám a regény, mivel korábban nem is hallottam róla. Már a borító is nagyon magával ragadó volt, de a szerkesztés és az illusztrációk is nagyon jól sikerültek, bár én utóbbiból többet vártam valamiért. Valahogy az illusztrált kiadásoknál mindig keveslem a képeket, ez már az én egyéni problémám. A külcsínyen kívül a belbecs sem elhanyagolható. Nem tudtam, mennyire fog nekem tetszeni Gárdonyi Géza stílusa, de azt kell mondanom, hogy nagyon kedveltem ezt a regényt. Néhol kicsit túl volt írva az én ízlésemnek, ezért négy csillag lett a vége, de határozottan pozitív élménnyel jöttem ki az olvasásból. Akár arra is nyitott vagyok, hogy amikor csökken az elolvasni vágyott klasszikusok száma, elővegyem a szerző valamelyik kötetét. Gondolkodtam rajta, hogy az Egri csillagokkal hányadán állok, szívesen újraolvasnám-e, de azt hiszem, hogy A kőszívű ember fiai mellett ez az egyetlen olyan korábbi kötelező, aminek nem szívesen adnék még egy esélyt. Az Ida regénye hangulatában nekem eléggé idézte Szabó Magda Abigéljét, legalábbis a második részben mindenképpen. Emellett még kedvet kaptam Jane Austen műveihez is, illetve jó kezdőlöket volt ahhoz, hogy a Bridgerton család kosztümös, szabályokkal teli világában is újra elmélyüljek.

 

Ti olvastátok már ezt a kötetet? Ha igen, mi a véleményetek róla?

 

Köszönöm, hogy elolvastad, gyere legközelebb is!