Most egy olyan könyvről fogok mesélni Nektek, ami számomra egy kicsit különleges. Ennek egyszerű oka van: a szerzőtől személyesen kaptam egy dedikált példányt, így lehetőségem nyílt arra, hogy néhány szót beszélgessünk. Rövid időn belül a kezembe is vettem Petrovics Zsuzsanna, PZS könyvét, mert nagyon frappánsnak gondolom a fülszöveget, és kíváncsi lettem. A következőkben ezt olvashatjátok.
Ezúton még egyszer agyon köszönöm a szerzőnek ezt a lehetőséget, és a kötet is!
„Kedves Olvasó, avagy Kedves Kártyapartner!
A könyv, amit kezében tart egy izgalmasan megírt életrajz. Találóan hasonlítja élete fejezeteit egy kártyajátékhoz a szerző. Születésünk pillanatában hozunk magunkkal genetikai tulajdonságokat és családi hátteret. Valamint jelentős befolyással bír a környezet ahová érkezünk és a születésünket segítők felkészültsége is. A magunkkal hozott batyu lehet előnyös, vagy hátrányos, de életünk lefolyása, az-az a végeredmény főleg rajtunk múlik. Milyen embereket engedünk be az életünkbe, hogyan reagáljuk le a sikereket, kudarcokat, mennyire tudjuk értékelni a szeretetet és az örömteli pillanatokat.
Keveri a paklit az osztó és leszámolja mindenki elé a kezdőlapokat. Az osztó a tőle balra ülőnek, mint kezdőnek 15 lapot ad. Az első kártya eldobásával már ő is befolyásolja a játék végkimenetelét azzal, hogy mit dob el először. A többiek a kapott 14 lappal kezdik a játékot. Mindenki, aki részt vesz a partiban hatással van a többi játékos sikerére, vagy kudarcára. A játék kimenetele szempontjából sok féle stratégia lehet nyerő, ugyanúgy, mint az életben. Az író osztott és mi lapot lapra hajtva megismerhetjük egy csodálatos életút kihívásait, kalandjait. A sorok között megbúvó pozitív gondolatok által igazi lelki megtisztulást okoz a könyv olvasása. A szerző szemüvegén áttekintve olyan világ tárul elénk, ami nem csak izgalmas, hanem szinte egy motivációs tréningnek is beillik. Így a könyv végén, kártyás hasonlattal élve, annyit fűznék még hozzá, hogy egy kanaszta partival nem szoktuk beérni, a végén ismét megkeverjük a paklit és jöhet az újabb osztás. Nos! A sok érdekes helyszín és helyzet, folytatást kíván!”
Először is szeretnék a könyv kialakításáról beszélni, mert szeretem az olyan könyveket, ahol a fejezetek egy kicsit különleges módon vannak rendezve, és ez azonnal szembetűnt. Jelen esetben ez a franciakártya azon lapjai köré való szerveződést jelenti, melyeknek a kanaszta játékban szerepe lehet. A fejezetek elején megismerjük az adott lap jelentését, és a szerző elmondja, hogy miért egy bizonyos szereplőt vagy eseményt társít hozzá. Önéletrajzi írásról van szó, és a bevezetésben említést is kap, hogy valós személyekről van szó. Ennek ellenére konkrét nevek nem szerepelnek, hanem egy ember a hozzá társított megjelöléssel kerül említésre a későbbi fejezetekben is. Én néha már nehezen tudtam követni, hogy aktuálisan kiről van szó, de ez nem vont le a szöveg értékéből. Az egyes részek vége szintén tetszett, ugyanis a kanaszta szabályainak megfelelően kerülnek rendezésre a kártyák, melyeket „felhúzunk” a kötet előrehaladtával, és egy-egy indoklás is társul a döntéshez a szerző életéből, hogy miért dob el vagy éppen tart meg egy adott lapot.
Szintén a kialakításhoz tartozik számomra a helyesírás, ami miatt végül egy csillagot levontam az értékelés során. A vesszők sok esetben helytelenül kerültek a szövegbe, és sajnos az ilyeneket én mindig azonnal kiszúrom, és kissé kizökkenek a cselekményből.
Nagyon meggyorsította az olvasást, hogy rövid fejezetekből állt a könyv. Nekem leginkább olyan élmény volt, mintha leültem volna a szerzővel, hogy elmeséljen néhány történetet az életéből. Ez az epizodikus jelleg jól állt a megismert eseményeknek, nem tudott ellaposodni a kötet ennek köszönhetően. Úgy gondolom, hogy nagyon jó példát látunk arra, hogy hogyan kell egy önéletrajzi írás során szabályozni a személyes teret. Hiába az imént említett közvetlen jelleg, néha teljesen természetes módon nem ismertünk meg minden részletet, ami az adott szituációhoz kapcsolódott. Ilyen például az „intézmény” megnevezés, ami az írónő aktuális munkahelyére utalt. Emellett viszont a gyermeknevelési és szakmai elvei mellett szigorúan kiállt a szerző, és ezeket igyekszik is megemlíteni a releváns részeknél. Pozitív volt, hogy az élet nehézségei nem térítették el ezektől az írónő, ami egy igazán becsülendő tulajdonság. Számomra a kötet hitelességét is növelte ez a tény.
Még két dolgot említenék röviden a könyvvel kapcsolatban, elsősorban az életciklusok arányát. Néhány fontos momentum, mint a családtagok személye megjelent ugyan a szerző életéből, de javarészt felnőttkori élményekről olvashattunk. Ebben is rejlett az olvasmány jósága, a felnőtt személyiség megismeréséhez egy, a kötetet olvasó idegennek ennyi információ tökéletesen elég volt a korai életszakaszból. A másik szembeötlő dolog, amiről nem beszéltem, az érzelmek szabályozása volt. Jó stílusban kerültek megjelenítésre, én teljesen bevonódtam. Többször hangosan felnevettem olvasás közben, más esetekben viszont kissé elérzékenyültem. Számomra ott kezdődik a jó könyv definíciója, hogy az adott mű képessé válik valamilyen érzés kiváltására, és ez határzottan megfelelt a mércének.
Végezetül a kedvenc részeimet emelem ki. Két ilyen momentum volt, és mindkettő egy-egy utazáshoz kapcsolódik. Először az El Camino leírását ismertem meg ezek közül. Korábban már tudtam némi információt erről a lelki útról, de érdekes volt részletesebben megismerni, hogyan történhet a gyakorlatban. A másik fejezet egy távoli országba, Indiába kalauzolja az olvasót. Bár itt is kaptunk néhány morzsát az ott történt eseményekből, örültem volna, ha kicsit többet olvashatok róla lévén szó egy tizenhétnapos utazásról.
Olyanoknak ajánlanám a könyvet, akik nyitottak az önéletrajzi könyvek irányába, ez akár jó kezdés lehet számukra. Egy életszagú, valós problémákat és élményeket megfogalmazó írást kap az olvasó, ahogy ez annak műfajából is adódik. Jól megélhető érzelmekkel, izgalmas történetekkel ismerkedhet meg, aki kézbe veszi a kötetet. Úgy gondolom, hogy semmi esetre sem bánja meg az ember, ha néhány órát rászán a könyvre, ami egy élet élményeit foglalja magába. Ha felketettem az érdeklődésedet, keresd a szerzőt a moly.hu-n vagy a Facebookon.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése