Buótyik Dorina: Gracie Simpson történetei

 

Sziasztok!

Ma egy magyar szerző, Buótyik Dorina két könyvéről szeretnék mesélni. Ezúton is köszönöm a szerzőnek, hogy lehetővé tette számomra, hogy elolvassam a köteteket, a III. Amenemhat rejtélyét, illetve Az egyiptomi királynő rejtélyét. Gracie Simpson történeteinek első két része igazi ifjúsági kalandregény, amikben az Egyiptom iránt érdeklődő felnőttek is találnak örömöt.

 

Természetesen a sorozat első részével kezdtem, a III. Amenemhat rejtélyével. Számomra is meglepő volt, de a maga 260 oldalával egy nap alatt olvastam ki a kötetet, mert annyira izgalmas volt a cselekménye. A történet két idősíkon játszódik: egyrészt a jelenben követjük Gracie és néhány más szereplő életét, másrészt pedig a múltba is betekintést nyerünk, pontosabban III. Amenemhat fáraó uralkodásának idejébe. Nagyon tetszett a koncepció, ami lehetővé tette a két világ közötti átjárást, igazán egyedi ötletnek találtam. A főszereplőnk, Gracie Simpson egy brit egyiptológus, akit régi ismerőse, a Kairói Egyiptológiai Múzeum vezetője megkér, hogy vezesse nála az aktuális tárlatot, mert a felelős dolgozó, Rania eltűnt. Gracie, asszisztense, Louis és újságíró barátjuk, David útra kelnek, hogy eleget tegyenek a feladatnak. Egyiptomban Gracie találkozik nagybátyjával, aki tulajdonképpen minden magyarázat nélkül a kezébe ad egy naplót, hogy őrizze meg. A lány össze van zavarodva, de később természetesen minden értelmet nyer, és a három barát jelentős segítséggel szolgál egy körözött műkincstolvaj elfogásában is. Az ókori szál is nagyon érdekes volt, nekem főként a sok kulturális ismeret miatt tetszett. Végül pedig Rania eltűnésére térnék vissza egy mondat erejéig, mert fontos tanúsággal szolgál a fiatal olvasók számára, miszerint, ha megjátszod, hogy más vagy, mint valójában, akkor egy idő után könnyen elfelejtheted, ki is vagy igazából.

 

A második részben III. Amenemhat lányának, Szobeknoferuré fáraónőnek a történetét ismerhetjük meg. Az előző kötettel ellentétben itt csak Gracie-nek nyílik lehetősége, hogy újra az ókori Egyiptomba utazhasson, ennek módja pedig itt is különleges. Egy régóta keresett, Habibi nevű műkincstolvaj újbóli felbukkanása zavarja meg Gracie és Louis egyiptomi nászútját a kötet elején. Az események furcsa irányt vesznek, és, bár a lány családja nem hiszi, minden jel arra mutat, hogy Gracie az elkövető. Ezt a mozzanatot nagyon érdekesnek találtam, és az okára sem igazán számítottam. Habibi személye pedig végképp meglepetés volt, pedig a szemfülesek azért rájöhetnek a történet olvasása közben, ahogy utólag én is megtaláltam a ráutaló jeleket. Az ókori szálon, mint már említettem, Szobeknoferuré van a középpontban, illetve az ő szerelmi kapcsolata egy másik ország hercegével, valamint a nép egy részének ehhez fűződő viszonya. Itt is számos kulturális dolgot ismerhettünk meg, például a munka szerveződésének egy másik elemébe nyerhettünk betekintést, mint amivel az első kötetben találkoztunk. Gracei múltba tekintésének oka számomra nem kapott magyarázatot, de így is egy egész, lezárt történetet olvashattam.

 

Túl mélyen egyik karaktert sem ismertük meg, de egy ifjúsági történetben szerintem ez volt a megfelelő mérték. Gracie, a főszereplőnk egy nagyon talpraesett fiatal nő, viszont szerintem nagyon jó, hogy nem tökéletes emberként van ábrázolva, hiszen a második kötet eseményei – egyébként érthető módon – különösen megviselik. Szerencsés, hogy olyan emberek állnak mellette, mint Louis, aki az első kötetben még csak a nő asszisztense, a másodikban viszont már friss házasok. A kezdőkötet végén jönnek össze, ezt tudjuk, de nekem kissé korai volt, hogy évvel később már házasok. De hát vannak ilyen párok is, nyilván ezek egyéni különbségek. Szintén fontos szereplő a fiatalok barátja, David. A férfi az első történetben még újságíró, akit elbocsájtanak, és történész végzettségével bekerül a fiatal egyiptológusok körébe. Jó volt látni, hogy hogyan vetkőzte le az „újságíró-hozzáállását” az eseményekhez. Illetve a második kötetben Habibi társainak lebuktatásában is fontos szerepet játszik. Akiről még mindenképpen szeretnék szólni az Adam, akiről úgy tudjuk, hogy Gracie nagybátyja, később viszont kiderül, hogy más rokoni kapcsolat fűzi össze őket. Tetszett, hogy nagyon védelmező volt a karaktere, és a végletekig támogatta fiatal főszereplőnket. Két egyiptológus még változó mértékben ugyan, de mindkét kötetben jelen volt, ők pedig Ahmed és Rania, a Kairói Egyiptológiai Múzeum két dolgozója. Természetesen a többiekhez hasonlóan ők is pozitív karakterek, és nagyon kiegyensúlyozott csapatot alkotnak a már felsorolt négyessel. A történet lényegesen több karakterrel operál, de én ezt a hat szereplőt érzem a középpontban, a többieket pedig olvasás közben megismerhetitek.

 

Végül pedig essen szó a hangulatról, mert nekem nagyon erősen ellensúlyozta az ifjúsági elemeket a műben. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem az ókori Egyiptom világa mindig is kiemelkedett a történelmi kor többi vidéke közül. A kultúrájuk annyira eltér a miénktől, hogy mióta először találkoztam ennek elemeivel, érdeklődve fogadok minden információt vele kapcsolatban, itt pedig bőven volt erre példa. Az esetek túlnyomó többségében nem olvastam volna el a zárszóként szereplő történelmi jegyzetet, de természetesen itt kivételt tettem. Úgy gondolom, hogy nagyon jó kiegészítője volt annak, amiről a történetben szó volt, és egy-két esemény jelentőségének a felmérésében is segített. Ilyen volt például a második kötetben az, hogy a hükszoszok mikortól éltek Egyiptom területén. Az átlag olvasó valószínűleg nem érti, hogy Gracie számára miért akkora felfedezés is, és milyen jelentőséggel bír ez valójában. Az ország kapcsán a legtöbben valószínűleg a piramisokra asszociálnak, és felrémlik előttük az építőmunkások képe is. Ezen kívül nekem nem volt túl sok emlékem arról, hogy milyen munkarendszer volt az országban. Ennek megfelelően örültem, hogy III. Amenemhat idején a mezőgazdaság, Szobeknoferuré uralkodása alatt pedig egy céh működésébe kaptunk bepillantást. Mivel a jelenkori Egyiptom már nagyban különbözik ettől, szerintem nagyon erős hangulatot adott az ókori szál. Illetve tetszett az a modern szemlélet is, miszerint szoros együttműködésben dolgozott a British és a Kairó Egyiptológia Múzeum.

 

A két történet a szereplői által természetesen összekapcsolódik, de úgy gondolom, hogy egymástól függetlenül is jól érthetők, csak néhány utalás hangzik a második kötetben az elsőre, amiknek a nem ismerése sem ront az élményen. Ha esetleg valaki úgy érzi, hogy az első kötet nem igazán nyerte el a tetszését, bátorítom arra, hogy ha az alaphangulatot szerette, akkor vegye a kezébe Az egyiptomi királynő rejtélyét is. Én személy szerint ezt a történetet komplexebbnek és kidolgozottabbnak éreztem, a jó dolgok pedig átemelésre kerültek az első történetből.

 

Ti olvastátok már a köteteket? Ha igen, mi a véleményetek róla?