Októberi összegzés

 

Sziasztok!

Mint a címből is láthatjátok, ma az októberi hónapomat fogom összesíteni. Elég gyengén indult a hónap, de a végére jó eredménnyel zártam. Tizenegy könyvnek értem a végére, ami 3610 oldalt jelent. Ennek ellenére nem vagyok csalódott, mivel nagyon különböző köteteket sikerült sorra vennem, amik nagyrészt pozitív élménnyel szolgáltak.

 

On Sai: Calderon, ​avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

 

Ez a kötet a Calderon duológia második része, melynek előzményét még április elején olvastam a Könyvkemping keretein belül. Sajnos ez a fél év eltérés nagyon érezhető volt, mivel már nem úgy emlékeztem a dolgokra, ahogy kellett volna ahhoz, hogy teljesen élvezhető legyen a történet. A régi és az új karakterek egyaránt kedvelhetőek voltak, és szerettem, hogy nem mindenki fekete vagy fehér volt, hanem jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt fel lettek ruházva. A történetről nemszeretnék bővebben beszélni, mert, mint mondtam, elég szorosan összefügg az első résszel, és még véletlenül sem áll szándékomban valakinek lespoilerezni. Én egy hangyányit túlírtnak éreztem időnként, de ennek ellenére jó kötet volt, négy és fél csillagot kapott végül tőlem, ami nagyban köszönhető volt az írónő stílusának.

 

David Attenborough: Egy ​élet a bolygónkon

 

Ezután úgy döntöttem, hogy non-fiction vizekre evezek, és elővettem az Egy élet a bolygónkon című könyvet. Na, ez az olvasás nekem csalódás volt. Először is összefoglalót kapunk arról, hogy a szerző életének folyamén milyen változásokon ment keresztül a bolygó. Valahogy én ezeket a mozzanatokat összefüggés nélkülinek és randomnak éreztem. Ezután tértünk rá a jelen helyzetre és a jövőképre. Szerintem az átlagembernek annyira nem ijesztőek ezek a dolgok, mint amennyire egy hozzáértő szerint lenniük kellene. Lehet, hogy az én tájékozatlanságom is hozzájárult ehhez a témában, de csak annyi érzést fejtett ki bennem ez a témakör, hogy jó lenne ellene tenni, de ha nem megy, az sem fenyeget a közeljövőben kihalással. Az igazi rossz érzést az utolsó fejezet hagyta bennem, ami a megelőzési lehetőségeket taglalt. Itt ugyanis tudósembernek megfelelően David Attenborough rendszerszinten gondolkodott, és arra koncentrált, hogy világszerte milyen változtatások lennének szükségesek. Ez magában nem is lenne baj, de én arra számítottam, hogy nekem, a kis embernek és ad majd tanácsot, aki olvasom a kötetét, hogy hasznosnak érezhessem magam, ez azonban teljesen elmaradt. Tudom, hogy ezzel a véleményemmel nem leszek túl népszerű, hiszen egy közkedvelt kötetről van szó, de inkább egyenesen leírtam a gondolataimat. Négy csillagot kapott végül az olvasmány, hiszen közérthető nyelvezettel olvashattunk nagyon komplex és bonyolult jelenségekről, illetve a téma fontossága is alátámasztotta ezt az értékelést.

 

J. K. Rowling: Harry ​Potter és az azkabani fogoly

 

Az Attenborough kötet után szükségem volt valami könnyed és gyorsan olvasható kötetre, így a Harry Potter sorozatot folytattam. Ezt a rész a maga 400 oldalával egy hétvégén elfogyasztottam, és nagyon kellemes élmény volt. Nem hiszem, hogy a történetet bárkinek is be kellene mutatnom, hiszen az egyik legnépszerűbb kötetről van szó. Jó volt vele bekuckózni egy meleg tea mellett, és eléggé felhúztam az addigi olvasási hónapomat is. Sirius Black karakterét nagyon kedvelem, és biztos szomorú leszek, mikor eljön a halálnak a pillanata, de ez a jövő zenéje.

 

F. Scott Fitzgerald: A ​nagy Gatsby

 

A következő olvasmányom az októberi klasszikusom volt, név szerint A nagy Gatsby. A részletes értékelésemet ITT olvashatjátok róla, most csak röviden írok róla. A legtöbb karakter nekem elég semmilyen volt, és a történetszál is tulajdonképpen lehanyagolható a kötetben. Gatsby karaktere, illetve a Daisy-hez fűződő szerelme viszont nekem tetszett és megható volt. Reméltem, hogy kapunk egy kis korképet az 1920-as évekről, de úgy tűnik, hogy ez inkább a filmadaptáció reszortja volt. Nem bántam meg, hogy elolvastam, örülök, hogy a maga 240 oldalával erre a hónapra választottam.

 

Alexandra Christo: To ​Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete

 

A nagy Gatsby után sorra vettem ezt a régóta várakozó retellinget, és hatalmas élmény volt az olvasása. Elég lazán kapcsolódott Ariel történetéhez, de szerintem ebben rejlett a csodája. Elég véres sztorit kapunk eleinte a szirénekről, akik az emberek szívére ácsingóznak, és a hercegről, akinek a célja a faj elpusztítása. Nem titok, hogy szerelmi szálba fordul a cselekmény, ami szerintem nagyon szépen formálódott, és kár lett volna elsietni. A cselekmény izgalmas volt, egy picit felrémlett bennem a Hat varjú – amit egyébként szintén nem ártana folytatni, amiért nagyjából oda meg vissza voltam. Mindkét fő karaktert kedveltem, és szurkoltam, hogy happy enddel végződjön a történet számukra. Amennyire egy fantasy-nál lehet, reális befejezést kapott a történet, nem tipikus tündérmesét, és nekem igazán tetszett ez a kötet, egyfajta fénypont volt.

 

Christina Lauren: Autoboyography ​– Egy fiús könyv

 

Ezután egy szívemnek kedvessé váló történet következett, ami lehet, hogy még a kedvencek közé is bekerül. Mint láthatjátok, az Autoboyography-ról van szó, amiről a jövő héten részletesebb értékeléssel jelentkezem, így erről sem írok most túl sokat. A főszereplőnk, Tanner egy végzős gimnazista, aki biszexuális, és az egyik óráján összeismerkedik Sebastian-nel, a tanársegéddel. A két srác kölcsönösen felfigyel egymásra, de elég komoly akadályba ütköznek: Sebastian családja mormon, és negatívan vélekedik az egynemű párokról, így a fiú még közel sincs túl a comin out-on. Kettejük iskolai és magánjellegű kapcsolatának változásait követhetjük nyomon a kötetben. Szerintem rettentően érdekes és fontos témát feszeget, úgyhogy mindenkinek ajánlani tudom, aki kedveli az LMBTQ történeteket, vagy legalább is nyitott rájuk.

 

Stephen King: Kedvencek ​temetője

 

Mivel ekkorra már közeledett a hónap vége és a halloween, szerettem volna valami borzongatót olvasni, és mi mást is választhattam volna erre a célra, mint Stephen King egyik kötetét? A könyvből korábban láttam a filmadaptációt, ami nekem nem igazán tetszett. Ez valószínűleg a felkavaró légköre miatt volt, ami a könyvben nyilvánvalóan fokozottan várható volt, úgyhogy nem a legpozitívabban indultam neki az olvasásnak. A történet a Creed családról szól, aki egy új házba költözik egy igen furcsa, természetfelettinek is mondható hely közelébe. Mást nem szeretnék elmesélni ezzel kapcsolatban, illetve még a fő témáját említem meg, ami kicsit talán spoileres. Számomra a legfontosabb kérdés a halál mibenléte volt, ami végig átjárta a történetet. Nagyon izgalmas volt a kötet, a végén már gyakorlatilag ezzel a kezemben közlekedtem a lakásban, le sem tudtam tenni. Ha olyan könyvet kerestek, aminek borzongató az atmoszférája, jó választás lehet.

 

Claudia Hochbrunn, Andrea Bottlinger: Pszichiáter ​látott már?

 

Ez a kötet egy pszichiáter és egy irodalmár együttműködésének eredménye, és nekem elég különleges élmény volt. A könyvben a nagy irodalmi korszakokon egy-egy mű kiemelésével haladunk végig. A szerzők először elmesélik a történetet, majd a főbb szereplőket kielemzik, végül pedig megoldási javaslatot kínálnak nekik. Nekem levont az élményből, hogy a művek többségét, amikről szó van, még nem olvastam, de a rövid összefoglalásnak köszönhetően tudtam követni, hogy miről is van szó, és milyen személyiségjegyek alapján jutottunk el az egyes kórképekhez. Szerettem benne, hogy több helyen reflektált aktuális helyzetekre, például a brexitre, és mindezt vicces stílusban tette. Sajnos összességében nem volt akkora élmény, mint amire számítottam, de azért érdekes kitekintésként maradt meg bennem.

 

Péterfy-Novák Éva, Szentesi Éva: Damaszt és paprikás csirke

 

Mindkét írónőt nagyon kedvelem, így alig vártam már, hogy sor kerüljön erre a kötetre. Örültem, hogy közös élményeket is elmeséltek benne a szerzők. A kedvenc történetem határozottan a Sajtleves volt, ami Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely megismerkedését meséli el mindkettőjük szemszögéből. Mivel részben szakácskönyvként funkcionál a kötet, meghozta a kedvemet a kísérletezéshez a konyhában, ami már nagyon rám fér őszintén szólva. Nem értettem, hogy miért került bele olyan novella a könyvbe, ami más kiragadott élményét meséli el, de számomra nem vont le az összeértékből.

 

Frank Herbert, Brian Herbert, Kevin J. Anderson: Dűne ​– Képregény 1.

 

Mivel tervben volt a Dűne film megnézése, úgy gondoltam, hogy előtte gyorsan megejtem ezt az olvasást is. A sztori annyira nem fogott meg, viszont a képregény kivételezése csodaszép volt, és élmény volt végighaladni rajta. A világfelépítés megtetszett, így lehet, hogy sor kerül majd a könyvre is a jövő évben valamikor. Mivel most nagyot megy a film, a történetről nem mesélnék, de aki szereti a sci-fit, annak megéri valamilyen formában megismerkedni az alkotások valamelyikével.

 

Tim Burton: The ​Nightmare Before Christmas

Ha már a Kedvencek temetőjét jóval halloween előtt fejeztem be, gondoltam előveszem ezt az aranyosságot az ünnep tiszteletére. Először a mesét/ animációs filmet láttam, ami a könyvből készült, de úgy gondoltam, hogy mivel régen volt ez, előveszem egy angol olvasásra. A nyelvezete teljesen jól érthető, mivel egy gyerekkönyvről beszélünk, egy óra alatt még az én lassú tempómmal is végigszaladtam rajta. Kis hangolódást adott a karácsonyra is, mivel Halloweentown lakói meg akarták élni a szeretet ünnepét. Érdekes még leírni is ezt a koncepciót, de tényleg nagyon kedves kis meséről van szó, szóval a kezdő angolul olvasóknak tudom ajánlani életkortól függetlenül.

 

Nektek hogy sikerült az október? Hasonlóan változatos lett, vagy inkább egy műfajra koncentráltatok?

 

Köszönöm, hogy itt voltatok, gyertek máskor is!