Christina Lauren: Autoboyography ​– Egy fiús könyv

 

Sziasztok!

Ma elég különleges olvasásélményről szeretnék Nektek mesélni, ami nem más, mint Christina Lauren-től az Autoboyography. Tudom, hogy a kötet megjelenésekor elég nagy volt körülötte a hype, és sokan olvasták a könyvet, viszont én valahogy szeretek ezekből a hullámokból kimaradni, és inkább később elővenni egy-egy történetet, ami érdekel.

 

A kötet főszereplője Tanner, aki egy végzős gimnazista srác, mellesleg biszexuális. A legjobb barátja, Autumn meggyőzi a fiút, hogy járjon a Szemináriumra, – nagy betűvel – ahol összeismerkedik a tanársegéddel, Sebastion-nel. Nem nagy spoiler, hogy a két fiú egymásba szeret, és gyakorlatilag a kapcsolatok alakulását követhetjük nyomon.

 

Amiatt szerettem volna külön bejegyzést szánni a kötetre, mert a karakterek legtöbbjét érdekesnek találtam, akik bőven említésre méltók. Ahol korábban A nagy Gatsby esetében is megjegyeztem, itt is szeretném megemlíteni, hogy karakterközpontú kötetről van szó, tehát nem feltétlenül akkor érdemes kézbe venni, ha az ember valami akciódús sztorira vágyik.

 

Először a szempontkarakterünkről, Tanner-ről és a családjáról szeretnék szót ejteni. Mint már írtam, Tanner biszexuális, és szerencsés helyzetben van, hiszen ezzel nem csak ő maga, de a családja is teljesen ki van békülve, és teljes mellszélességgel támogatja őt. Valószínűleg ez volt a cél, de nekem kissé már túl sok volt néhol, mikor az anyukája az ezredik üzenetet hagyta a fiú párnáján ezzel kapcsolatban. A szülők nem gyakorolják a vallásukat, az édesanya egyébként mormon közösségbe nevelkedett, az apa pedig zsidó. Mivel mindketten elfordultak a spiritualitástól, így kilógnak a helyi közösségből, amit nagyjából 90%-ban mormonok alkotnak. A sors fintora, hogy erre a helyre költözött a család, miután Tanner anyukája elhagyta a gyülekezetét megszakítva ezáltal a kapcsolatot szüleivel. A főszereplőnk legfőbb személyiségjegye számomra az önirónia volt, amit rettentően élvezetm. Fontos, hogy az ember tudjon nevetni magán, és szerintem Tanner-nek is sokat segített a kínos szituációk elviselésében. Mint minden tini, természetesen néha ő is túlparázta a dolgokat, de számomra így volt valóságos a karakter. Egyébként nagyon szimpatikus volt a világnézete és a reakciói többsége is, abszolút közel került a szívemhez.

 

Következőként Autumn-nal kapcsolatban szólok, akinek a teljes neve Autumn Summer Green. Elég cifra, de szerintem nagyon aranyos is egyben. Ő igazolja azt a tézist, miszerint nincs barátság fiú és lány között anélkül, hogy az egyikük többet érezne a másik iránt. Én ebben személy szerint nem igazán hiszek, de témafelvetésnek mindenképpen jó a könyv kapcsán. Ezen kívül a lány karaktere az, aki előremozdítja a fiúk kapcsolatának kialakulását, így mindenképpen kulcsfigurának mondható a cselekmény szempontjából. Nagyon különleges, hogy Autumn és Tanner mennyire szoros barátok voltak. Szerintem minden lány ilyen fiúbarátra vágyik – maximum azzal a különbséggel, hogy nem akarnak beleszeretni a srácba.

 

Végül pedig beszéljünk Sebastion-ről és a családjáról. A fiú a rendkívül szigorú mormon egyház tagjaként nő fel, ráadásul a helyi püspök fia. Sejthetjük, hogy mekkora nyomás helyeződik rá, hogy mindemellett a saját neméhez vonzódik. Fontos számára a családjának és hitének való megfelelés, ennek megfelelően a történet egy részében tagadja, hogy meleg lenne. Egy tizenkilenc éve fiúról beszélünk, tehát még bőven az identitáskeresés korszakában van, és a szülői elutasítás ilyenkor fokozott hatást gyakorolhat rá. Vele kapcsolatban fontos, hogy ő a Szeminárium csodagyereke, az órán megírt könyve kiadásra került, így kerülhetett ő oda tanársegédként. A Tanner szorosra fűződő kapcsolata lényeges a missziója szempontjából, hiszen azt bevett gyakorlat szerint a nősülés követné. Nekem nagyon érdekes volt Tanner szemén keresztül végignézni, hogy Sebastion mit él át, miközben a hite és a szexuális orientációja között vívódik, hiszen esetében ez kötelező választást jelentett.

 

Néhány személyes kedvenc mozzanatot a végére hagytam. A mormon vallással kapcsolatban szeretnék először is egy pozitív dolgot kiemelni, ami nem más, mint a szolgálat teljesítése. Ilyenkor az emberek különböző rászorulóknak segítenek erre áldozva a szabadidejüket. A legtöbb vallásban szerintem legfeljebb némi adakozás az elvárt, de ők ennél jóval többet tesznek. A történet végkimenetlét nagyon szerettem, szerintem ennél jobban le sem lehetett volna zárni. Plusz pont, hogy egy kicsi szabadságot hagy nekünk a szerző, mégsem függővéggel fejeződik be a könyv. A fordítói utószó is megkapó volt. Azt tartalmazta, hogy a könyv külföldi megjelenése után néhány nappal a mormon vallás vezetői kihirdették, hogy a homoszexualitásra másként, elfogadóbban tekintenek a továbbiakban. Szerintem csodálatos dolog, mikor egy kötet ennyire pozitív hatással mások életére, mint amit ez a változás az érintett mormonoknak jelentett. Ha készülne a kötetből film vagy sorozat, mindenképpen megnézném, és a témája miatt szerintem nagyon is kedvelném. Ötcsillagos olvasás volt, azt kell, hogy mondtam, feléri az anno körülötte lévő hype-pal.

 

Ti olvastátok már a kötetet? Ha igen, hogy tetszett?

 

Köszönöm, hogy velem tartottatok, várlak vissza Titeket legközelebb is!