Szeptemberi összegzés

 

Sziasztok!

Megérkeztem a szeptemberi hónapom összefoglalójával. Ahhoz képest, hogy újra egyetem és munka van, elég termékeny időszak volt olvasás szempontjából. Összesen 12,5 könyvet olvastam el, ami 3646 oldalt jelent. Ha tovább olvastok, láthatjátok, hogy ebből elég sok rövid kötet volt, de így is rendkívüli volt az elmúlt időszak olvasás szempontjából.

 

J. L. Armentrout: Obszidián

Ezt a kötet még augusztusról hoztam át, nagyjából a fele várt rám ebben a hónapban. Egy kihíváshoz olvastam el a történetet, és őszintén szólva nem vártam tőle sokat. Valamiért az Alkonyat sorozathoz hasonlóként élt a fejemben, amiről tudom, hogy már nem tudnám élvezni. Röviden arról szól a történet, hogy Katy és az édesanyja egy új helyre költöznek, ahol rejtélyes dolgok következnek be. Megismerkednek szomszédaikkal, Daemon-nal és Dee-vel, kikről kiderül, hogy luxenek. Korábban nem olvastam még földönkívülis fantasyt, úgyhogy az újdonság varázsa kicsit dobott a szememben a könyv értékén. Meg kell hagyni, néha kicsit esetlennek éreztem a párbeszédeket, de elég szimpatikusak voltak a szereplők, és a sztori sem volt rossz. Nem bántam meg, hogy elolvastam a kötetet, de biztosra veszem, hogy nem fogom folytatni a sorozatot.

 

Katie McGarry: Pushing ​the Limits – Feszülő húr

Az Obszidián után újabb vöröspöttyös kötet következett, amit sokkal jobban élveztem, mint az előző kötetet. A főszereplőnk két nehéz sorsú fiatal volt, és annyira felnőttesen kezelték a problémáikat, hogy szinte rögtön megkedveltem őket. Reális felnőtté válást követhettünk nyomon, amit végre nem akart könnyűnek és vidámnak titulálni egy fiataloknak szóló kötet, és én ezt nagyra tudtam értékelni. Az alaptörténet elég egyszerű. Van egy okos lány, Echo, és egy gyengébb tanuló, Noah. Előbbi plusz kreditekért elvállalja a fiú korrepetálását, és ez a folyamat hamar személyes irányt vesz. Ha valaki szeretne kikapcsolódni, de többre vágyik egy limonádé könyvnél, bátran tudom ajánlani.

 

Gárdonyi Géza: Ida regénye

Ez a kötet a szeptemberi klasszikus olvasmányom volt, amiről korábban egy egész bejegyzés szólt, így nem szeretném túlzottan elhúzni a véleményezést. Egy kosztümös történet, aminek az elején kicsit nehéz a nyelvezete, de ha belejön az ember, nagyon élvezhetővé válik. A történet néhány mondatban: Ida egy klastromban nevelkedik, tanulmányai befejezése után pedig a megözvegyült, kicsapongó életet élő édesapja, Ó Péter nem akarja őt visszafogadni a szülői házba. Ennek érdekében úgy dönt, hogy felad az újságban egy hirdetést, amely segítségével megpróbálja a lányt kiházasítani. Ezen hirdetésre többek között egy újságíró, Csaba is jelentkezik, akinek a nagy hozományra szüksége van családi okokból. A két fiatal megegyezik a közös élet hogyanjáról, és az esküvő utáni hónapokat követhetjük nyomon. Ha nem szeretted az Egri csillagokat, akkor is megéri egy esélyt adni a regénynek.

 

Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Never never - Soha, ​de soha

Ez a trilógia három nagyon rövid kötetből áll, amiket szerintem egy vastagabb kötetként érdemesebb lett volna kiadni, de ez persze egyéni preferencia kérdése. A történetben Charlie-t és Silast követjük, akik az első kötet elején arra figyelnek fel, hogy nem tudják kik ők, hol vannak, és nem ismerik fel az embereket sem maguk körül, pedig mindenki egyértelműen tudja róluk, hogy kik ők. A három kötet során ennek a miértjét próbálják felgöngyölíteni. A molyon rákerült az urban fantasy címke a kötetre, viszont én ezt egy kicsit túlzásnak érzem, inkább „csak” mágikus realizmusról beszélhetünk. Tipikus egynek elment olvasást jelentett a három kötet, de azért örülök, hogy a CoHo életmű részeként ezekre is sort kerítettem.

 

Nádasdy Ádám: A ​szakállas Neptun

Ezen köteteket követően ismét visszavágytam a való világba, így egy LMBTQ novelláskötetet vettem a kezembe. Már a Libri Irodalmi Díjra való jelölésnél is felkeltette A szakállas Neptun cím a figyelmemet, és nagyon örültem, hogy megtaláltam a könyvtárban, ahová járok. Sok történetet érdekesnek találtam, de a vége felé picit már benne volt, hogy pörgessük ki a kötetet. A novellák mindegyike meleg férfiakról szólt, és a világ több tájára is ellátogathattunk a segítségükkel. A nagy kedvencem a Vár a századosom című írás volt, nagyon megérintett a vége. Illetve külföldön játszódó történet révén a Géza nevű szereplőnk Gayzaként mutatkozott be, holott csak kicsit angolosítani akarta a nevét. Ez a szituáció nagyon vicces volt szerintem, és örültem, hogy senki nem reagálta túl a sztoriban ezt a megnyilvánulást.

 

Szentesi Éva: Kardos ​Margit disszidál

A szakállas Neptunt egy újabb novelláskötet követte, amiben Szentesi Éva történeteit olvashattuk. Nem tudom, hogy csak részben vagy egészben merítkeztek az írások a szerző életéből, de a Pedig olyan szépen éltek című kötettel is több hasonlóságot találtam. Ez egy kicsit közelebb állt hozzám, mint az előző olvasmányom, egy-két kivétellel minden novellát nagy érdeklődéssel követtem. Valószínűleg a könyv szerkesztése is hozzájárult ahhoz, hogy ennyire pozitív élménnyel jöttem ki az olvasásból, kedvelem az írónő által írt kötetek megjelenését. Valahogy sokkal jobban repülnek az oldalak így, mintha tömör és hosszú bekezdéseket kellene olvasnom. Az utolsó novella volt a kedvencem, mert ott megjelent egy másik, számomra nagyon kedvelt írónő, Péterfy-Novák Éva is. Alig várom, hogy a közös kötetük is sorra kerüljön.

 

Cathy Kelly: It ​Started with Paris

A Kardos Margit disszidál című kötettel párhuzamosan nekikezdtem a legnagyobb falatnak a hónapban, amit egy angol nyelvű volt, az It started with Paris. Eddig csak néhány egyszerűbb nyelvezetű írást olvastam angolul, az elején elég nagy nehézséget jelentett a haladás. Viszont, miután az agyam beleszokott a dologba, már tudtam arra koncentrálni, hogy a rengeteg szereplők között milyen kapcsolati szálak állnak fenn. Az is nehezítette a dolgot, hogy szinte mindenki szemszögéből megnézhettünk néhány jelenetet, és ha nem figyeltem eléggé, elsőre nem vettem észre a váltást. Nagyjából a kétszázadik oldal környékén küzdöttem le ezeket az akadályokat, onnantól már élvezhető volt a kötet számomra. Szerintem jó tévésorozat lehetne belőle, és ott könnyebb lenne követni, hogy kicsoda pontosan. Elégedett voltam a végkimenetellel, viszont, mivel a prológusban egy pár eljegyzését láttuk, én mindenképpen nagyobb szerepet szántam volna az ő száluknak, illetve az esküvő eseményének. Minden esetre büszke vagyok magamra, hogy sikerült ennek az ötszázoldalas féltéglának a végére jutnom.

 

J. K. Rowling: Az ​Ickabog

Megegyeztem magammal, hogy amíg az It Started with Paris-szel nem végzek, addig elkerülöm a könyvtárat, viszont, amikor már közeledett a befejezés, tudtam, hogy valami könnyed olvasmányt szeretnék ezután. Az Ickabog egyébként is tervben volt, így hazajött velem egy könyvtári látogatás alkalmával. Kicsit hadilábon állok azzal, hogy milyen korosztálynak adnám jószívvel a kezébe ezt a kötetet, mert nagyon sok benne a haláleset, és jelentős többsége szándékossággal történik. Egyébként egy izgalmas történetről van szó, én rendesen vártam, hogy mi lesz a végkimenetele. Nem vagyok egy nagy meseolvasó, így meglepett, hogy ekkora érdeklődéssel haladtam ezzel a kötettel. Nagyon aranyosak voltak az alliteráló nevek, az illusztrációk pedig gyönyörű szépre sikerültek. Komolyan mondom, hogy boldoggá tenne, ha felnőttként olyat tudnék alkotni, mint ahogy itt tette a kb. 8-11 éves korosztály. A történetben Dúskáldia életébe nyerünk betekintést, ahol megoszlanak a vélemények aziránt, hogy az Ickabog létező lény, vagy sem. Az emberek félelmét és kétségeit kihasználva egy kapzsi ember veszi át az uralmat, aminek a megdöntésére összefogásra van szükség. Nem Harry Potter hangulatú az írás, de ettől függetlenül mindenkinek tudom ajánlani.

 

Julia Quinn: A ​vikomt, aki engem szeretett

Még áprilisban kezdtem el a Bridgerton sorozatot, és sajnos eddig váratott magára, hogy folytassam. Lehet, hogy közrejátszott a dologban az is, hogy ez Anthony kötete, aki nem volt túl szimpatikus az első könyvben. Úgy gondolom, hogy ennek a miértjét teljesen megértjük itt, és igazán mélységeiben is megismerjük a férfit. Mivel semmiféle spoilerbe nem szeretnék belemenni, annyit árulok el, hogy szerintem tökéletesen hozzáillő párt talált, és biztos vagyok benne, hogy sosem fognak együtt unatkozni. Ennek ellenére alig várom, hogy a további könyvekben kapjunk egy-egy morzsát a jövőjükből, ahogy itt is rövis időre megjelent Daphne és Simon. Julia Quinn humora továbbra is levesz a lábamról, elég sokszor nevette hangosan ezen a könyvön. Nagyon szükségem volt erre a kosztümös, vicces, néhol erotikus kötetre, és alig várom, hogy tovább olvassam a sorozatot. Biztosra veszem, hogy most nem fog öt hónapot igénybe venni.

 

Buótyik Dorina: Gracie Simson történetei 1-2.

Ezután két recenziós kötet következett, amiket ezúton is nagyon köszönök az írónőnek. Az előző bejegyzésem ezekről a könyvekről szólt, így most nagyon röviden foglalom csak össze a véleményemet. Gracie Simpson egy egyiptológus, aki mindkét kötetben igen közeli kapcsolatba kerül az ókori Egyiptommal, miközben magánéletében is dinamikusan zajlanak az események. Nem sűrűn olvasok ifjúsági köteteket, de úgy gondolom, hogy ezek a történetek nagyon jók az érdeklődő gyermekek és tinik számára. Kalandos, ismeretterjesztő és fordulatos könyvek, mindenképpen megéri velük próbálkozni. A második rész szerintem erősebb volt az elsőnél, tehát akit III. Amenemhat rejtélye nem is ragad teljesen magával, azt javaslom, hogy adjon még egy lehetőséget az írónőnek.

 

Ti mit olvastatok ebben a hónapban? Mi volt a kedvencetek?

 

Köszönöm, hogy itt voltatok, máskor is gyertek!