Képzelet vs. valóság - avagy mi a helyzet a könyves újévi fogadalmakkal

 Sziasztok!

Így szeptemberi hónapot elhagyva már az év háromnegyedét magunk mögött tudhatjuk, arra gondoltam, hogy az év elején megtett olvasási fogadalmaimat szeretném egy kicsit összegezni.

 

1. Heti egy könyv elolvasása

A 2020-as évet 51 olvasott könyvvel zártam, és úgy döntöttem, hogy nem teszem sokkal magasabbra a lécet idénre. Január első felében egyetlen könyvön sikerült végig érnem, mivel még javában tombolt a vizsgaidőszak, illetve költözködtem is. Kicsit ekkor kétségbeestem, viszont az ott szerzett lemaradást hamar behoztam: a hónap végére már hat köteten voltam túl. Ezt követően nem sem múltam alul a számot, sőt, nagyrészt többet olvastam, így júniusra végére már meglett a bűvös 50-es szám. Ekkor úgy gondoltam, hogy megpróbálom elérni a 100 könyvet év végéig, amivel eddig jól haladok.

 

2. Húszezer oldal elolvasása

Tavaly a moly szerint nagyjából 16994 oldalt olvastam el, de ekkor még nem volt szokásom a kiadások csatolása. Ez igazán nincs messze a bűvös húszezertől, és úgy döntöttem, hogy idén becélzom ezt. Szeptember elején, mikor pötyögöm ezeket a sorokat, 22736 oldalt tudhatok magam mögött. Most a harmincezer is reális célnak tűnik, igyekszem ezt elérni év végére.

 

3. Új szerzőkkel való megismerkedés

Összeszedtem néhány szerzőt, akiktől szerettem volna olvasni 2021-ben. Ez a lista már nincs meg pontosan, ahogy a következő sem, de felsorolás szintjén szeretném elmesélni, hogy kikre emlékszem róla. Az egyedüli, akiben biztos vagyok, hogy szerettem volna tőle olvasni, de még nem sikerült, az Fábián Janka. Sok tervem van még az évre, így szerintem az ő munkássága átcsúszik majd 2022-re az életemben.

Akiktől legalább egy kötetet elolvastam, ők nem mások, mint Szentesi Éva és Stephen King. Eddig mindkettőjüktől két kötettel gazdagodtam, de legalább még egyet-egyet szeretnék sorra venni az évben.

Rajtuk kívül még Carlos Ruiz Zafóntól szerettem volna mindenképpen olvasni. Tőle eddig a Marina került sorra, amivel kedvencet avattam, így nem kérdés, hogy haladok tovább a szerző munkásságával. Elterveztem, hogy szeretném megszerezni a neki dedikált molyos plecsnit. Következőnek valószínűleg az Elfeledett könyvek temetője című tetralógia fog következni.

Továbbá Böszörményi Gyula is felkerült a radaromra, tőle a Mindörökké várni továbbra is szerepel a 2021-es terveim között. Illetve, ha emlékezetem nem csal, Rácz-Stefán Tibor munkássága is érdekelt, akitől a Túl szép című kötet már a polcon várakozik, és a Pokolba a jó pasikkal is be van tervezve. Az utolsó, akit ebben a kategóriában kiemelnék az Neil Gaiman, akitől a Coraline-t olvastam, és egyelőre nem tervezek tőle újabb kötetbe kezdeni.

 

4. Több kötet az ezelőtt bevált szerzőktől

Mint említettem, van még egy listám, ami igazából már nincs, mert kitöröltem. Csodálatos az észjárásom… Lényeg a lényeg, hogy volt néhány szerző, akivel tavaly megismerkedtem, és úgy éreztem, nem elég belőlük. Ide tartozik például Péterfy-Novák Éva, akitől korábban A rózsaszín ruhát, illetve az Apád előtt ne vetkőzz című könyveket olvastam. Idén sorra vettem eddig az Egyasszonyt, illetve a férjével közös útinaplóját, A panda ölelését. Továbbra is nagy kedvencem a szerző, és alig várom, hogy a Szentesi Évával közös novelláskötetét is sorra vegyem.

A következő szerző Colleen Hoover, aki, mint egy korábbi bejegyzésemből kiderülhetett, virágkorát éli most nálam. Neki a Velünk véget ér című kötetét olvastam el tavaly, idén pedig még öt könyvvel bővült a repertoárom, és tervezem továbbiak olvasását is. Mint C.R. Zafón esetében, az írónőnél is kinéztem magamnak a plecsnit, ami az életműve végig olvasásáért kapható.

Hogy ne csak a sikerélményeimet soroljam, idehoznám Jodi Picoult-t is, aki rendkívül fontos témákkal foglalkozik. Tőle a Házirenddel ismerkedtem meg tavaly, ami, lévén szó benne autizmusról, közel került a szívemhez. Úgy gondoltam, hogy idén még szívesen folytatnám a vele való ismerkedést, de úgy tűnik, hogy ez nem fog megtörténni, kivéve, ha valami kihívás úgy hozza a dolgot.

Végül pedig megemlíteném még Sarah J. Maas-t, akinek az ACOTAR sorozata teljesen rabul ejtett. Az Üvegtrónt túl nagy válallkozásnak éreztem, így örültem, mikor kijött a csodálatos borítóval ellátott kötete, a Föld és vér háza. Sokáig őrlődtem, hogy mennyire kell nekem ez a kötet, de természetesen a polcomon landolt, ezt követően néhány hét múlva el is olvastam. Egyfajta jutalom volt számomra a vizsgaidőszak után, másfél alatt el is fogyasztottam a röpke 912 oldalát úgy, hogy még két kötetet elolvastam közben. Igazán értékes olvasmánnyal gazdagodtam, és alig vátom, hogy az ACOTAR negyedik részéről legyen hír.

 

5. A Harry Potter sorozat végig olvasása

Eddigi könyvmoly életem során valahogy még nem akadtam össze a Harry Potterrel, viszont a filmeket gyermekkorom óta többször láttam. Tudtam ezáltal, hogy nagyon szeretem a világot, amiben a történet játszódik, tavaly hangoskönyvként az első négy részt meghallgattam, az ötödiknek viszont csak a feléig jutottam. Ezután egy kidobásra ítélt sorozat boldog tulajdonosa lettem, így megjött az elhatározás, hogy végig olvassam mind a hét kötetet. Az volt a terv, hogy ez idén meg fog történni, viszont ez becsődölni látszik, mivel két kötet olvastam eddig. Szeretném, ha a harmadik még beleférne az őszbe, de könnyen lehet, hogy ezután jövőre fogom csak elkezdeni a Tűz serlegét.

 

Ti tettetek valamilyen olvasási fogadalmat? Ha igen, hogy haladtok vele?

 

Köszönöm, hogy itt voltál, várlak vissza legközelebb!