Augusztusi összegzés

 

Sziasztok!

 

Ma azokról a kötetekről szeretnék beszélni, amiket augusztusban olvastam. Az előző hónaphoz képest határozottan visszaestem, de most valahogy nem volt nagy kedvem olvasni a hónap első felében, hiszen nyaraltam és munkát is kellett találnom. Ennek ellenére is ez lett az évem második legjobb hónapja, hiszen 11 könyvnek értem a végére, ami 3580 oldalt jelent. Az oldalszámba beleszámoltam azt a kötetet is, amiből kicsit több, mint 200 oldal fért bele ebbe az időszakba, a többi szeptemberre maradt.

 

Ari North: Always Human

Mikor elhatároztam, hogy szeretnék minél többet angolul olvasni, ezzel is elősegítve a meglévő szókincsem aktiválását és fejlesztését, rátaláltam a Webtoon alkalmazásra. Ezt a kedves sci-fi történetet is az applikációban találtam, és nyaralás során teljesen spontán elővettem. Fontos róla tudni, hogy LMBTQ szereplőkkel találkozunk, de annyira természetesen kezeli ezt a dolgot a kötet, ahogy a mindennapi életben is lennie kellene, egyáltalán nem akarja az arcodba nyomni, hogy igen, mi ilyenek vagyunk, tessék elfogadni, hanem a szerelem egyszerűségével tálalja az eseményeket. A storyról nem szeretnék túl sokat mondani, hiszen egy vékony képregényről van szó. Az elején megismerkedik egymással a két főszereplőnk, akik között nagyon gyorsan párkapcsolat alakul ki, és az életük történéseit olvashatjuk. Az illusztrációk nagyon szépek, a történet megnyugtató és szívmelengető, így mindenkinek csak ajánlani tudom, aki minimálisan tud angolul.

 

T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

Ezzel a kötettel úgy döntöttem, hogy ideje felülni a hype vonatra. Nem sokkal a megjelenés után megrendeltem ezt a csodaszép kötetet, a borítója teljesen elcsábított. Eléggé ambivalens érzéseim voltak olvasás közben, mert mindenhol csak jót láttam róla, oda meg vissza voltak tőle az emberek, de engem olyan nagyon nem nyűgözött le. A főszereplőnk, Linus Baker munkája, hogy a mágikus ifjakat nevelő árvaházakat felügyelje. Mivel egy nagyon komoly, szakmájához végletekig hű emberről van szó, elég valószínűtlennek éreztem a történet végkimenetelét. Ha valaki olvasta már, annak várom ebben az ügyben a véleményét. Másrészről viszont rettentően fontos leckével lát el minket arról, hogy legyünk képesek mélyebbre nézni a felszínnél, hiszen a maga módján mindenki értékes. Még a mágikus gyermekek között is különlegesnek számítanak, akiket megismerünk a történetben, de elhangzik benne az a lényeges igazság, hogy nem számít a származás, minden gyermek szeretet érdemel azért, hogy felnőtt korában jobbá tehesse a világot.

 

Paula Hawkins: A víz mélyén

Mikor a könyvtárban megláttam ezt a könyvet A lány a vonaton mellett, feléledt bennem a vágy, hogy még egy esélyt adjak az írónőnek. Az előbb említett kötet valamiért nagyon nem tudott magával ragadni, és határozottan rossz élményként maradt meg bennem. Ezzel szemben A víz mélyén egy sokkal jobb olvasás volt. Elég erősnek éreztem hangulatépítést, és tetszett a folyót körülvevő misztikum. A történet központjában egy kisváros áll, ahol több nő fulladt már bele a folyóba az idők folyamán. A kötet elején egy újabb haláleset történik, ezután nyomozunk a cselekmény egészében. Sok féltveőrzött titok lát napvilágot, mire eljutunk a megoldáshoz. Engem nagyon meglepett a kimenetel. Az viszont eléggé zavart, hogy a sok-sok szemszög, amiből néha ismétlődve ismerkedtünk meg egy-egy eseménnyel, néha E/1-ben, máskor E/3-ban nyilatkozott.

 

Hyeonseo Lee, David John: A ​lány hét névvel

Mikor megláttam a könyvtárban ezt a kötetet, nagyon megörültem neki, mert már régóta szemezgettem vele. Az pedig még jobb volt, hogy sokkal izgalmasabb történetet kaptunk, mint amire számítottam. A szerző „legújabb” neve a Hyeonseo, és megismerhetjük a történetét annak, hogy miért kellett annyi előzőt elhagynia. Engem személy szerint nagyon érdekel a diktatúrák pszichológiája, és ebben a kötetben sokat kaptunk a témából, ami jó kiegészítés volt az izgalmas sztori mellé. A kulturális elemek megismerése szintén pluszt adott hozzá számomra, így 5 csillagos olvasmányként könyveltem el a kötetet. Bár, tegyük hozzá, hogy az életrajzi vagy non-fiction írásokat elég nehéz értékelni, hiszen egy megmásíthatatlan tényt tárnak elénk, az esetek jelentős részében kemény mondanivalóval.

 

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító, Puha boldog puffancs

Ezt követően kellett valami lazább, így Sarah Andersen képregényeihez nyúltam. A Felnőni kiábrándítóval kezdtem, gyakorlatilag egy óra utazás alatt kipörgettem, és nagyon otthonos érzést adott nekem, amire szükségem volt abban az időszakban. Mindenféle felnőtt problémákat ismerhettünk meg, mint a cím is mutatja, beleértve a párkapcsolatok és a női szépség világát, illetve az introvertált személyiség jellemzőit is megismerhettük. Ezutóbbit különösen értékeltem, mivel én is ebbe a csoportba tartozom. Teljesen átéreztem a leírtakat. Ezután másnap jött is a Puha boldog puffancs, ami többnyire macskás contentet tartalmazott. A kötet második felében már elég sok volt az egybefüggő szöveg a korábbiakhoz képest, ahol a szerző életébe nyerhettünk bepillantást. Ezeket a köteteket bárkinek tudom ajánlani, nagyon kellemes kikapcsolódást jelentenek.

 

Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől

A kis pihenés után rögtön bele is fogtam a hónapra eltervezett klasszikusba. Korábban a szerzőtől már olvastam Az öreg halász és a tengert, ami nem nagyon tetszett, valahogy nem tudott megérinteni. Ennek ellenére mindenképpen szerettem volna még egy esélyt adni a szerzőnek, és a Búcsú a fegyverektől mellett döntöttem. Bennem erősen két részre oszlott a történet, hiszen a könyv első felében az első világháborút követjük, amiben a mesélő is részt vesz, majd az események úgy alakulnak, hogy a csaták világából visszacsöppenünk a szeretett nőhöz. Kicsit hirtelennek éreztem az átmenetet, illetve a lezárással sem értettem egyet. Annyiban hasonlított az olvasásélményem Az öreg halász és a tenger esetében szerzetthez, hogy itt is sokszor vontam fel a szemöldökömet. :D

 

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Nagyon szeretem a magyar valóságban játszódó írásokat, így Szentesi Éva ezen kötete határozottan elnyerte a szívemet. Nyilánszki Mari életének egy elég nagy szegmensét követjük nyomon gyermekkorától egészen addig, hogy középkorú nővé válik. Nagyon érdekes volt ez az élettörténet nekem, mert szépen leírta, hogy milyen minták örökölhetünk a szüleinktől, illetve mekkora hatással bír a nevelés későbbi személyiségünkre. Mivel egy rövid kötetről van szó, azt gondolom, hogy aki nyitott az ilyesmi lélektani történetekre, azok adjanak egy esélyt ennek a kötetnek. Én személy szerint alig várom, hogy Szentesi Éva többi írását is elolvassam, mert ez a kötet eléggé meggyőzött.

 

Hannah Kent: Rekviem ​egy gyilkos asszonyért

Ezt a könyvet egy kihívásnak köszönhetően vettem a kezembe, és kicsit bánom, hogy nyáron került sor rá. A kötet egészében Izlandon járunk, és hiába látjuk a tájat mindenféle időjárási körülmények között, bennem végig téli hangulat uralkodott. Ágnes Magnusdóttir történetét követhetjük nyomon, akit halálbüntetésre ítéltek, és egy megfelelő családnál szállásolnak el az ítélet végrehajtásáig. Ebben az esetben is érdekes volt a lélektani rész, és örültem, hogy a nő idővel megnyílt, és megismerhettük az ő szemszögét is az eseményekről. Eléggé vontatottnak éreztem több helyen is a könyvet, így összességében nem túl pozitív érzet társul hozzá számomra, négycsillagos olvasást jelentett.

 

Colleen Hoover: Confess – Vallomás

Hamarosan bővebben fogok mesélni erről a könyvről egy bejegyzésben, így most igyekszem a lényegre szorítkozni. A történetben Auburnt és Owent követjük, akiket a sors is egymásnak teremtett, de természetesen az élet számos nehézséggel igyekszik velük elhitetni ennek az ellenkezőjét. Owen ismét egy tipikus CoHo-féle férfikarakter volt, aki bármit feláldozna a szeretett nőért. Nagyon súlyos tragédiák voltak mindkét fiatal múltjában, így hamar megismerték az élet sötét oldalát, és szerintem nagy dolog, hogy is tudtak szeretni. De, mit említettem, később kicsit részletesebben írok majd erről a kötetről.

 

Colleen Hoover: Too late – Túl késő

Ismét egyik CoHo könyvből a másikba csaptam át, viszont eléggé eltért a két kötet. Ahogy a szerző is megemlíti, ez a regénye valamelyest más, mint a többi. A borító szerintem kiválóan érzékelteti a sötét hangulatot, amit a történet egésze alatt látunk. Szép ívet fut be a cselekmény, de rengeteg megpróbáltatással szembesülünk, és Sloan-nak, a főszereplőnknek igen nehéz élet jutott osztályrészül. Elég kiábrándító arról olvasni, hogy a lány gyakorlatilag húszévesen minden életbe vetett hitét elveszíti. A későbbiekben erről a könyvről is mesélek majd bővebben, így most rövidre zárom a dolgot.

 

Ezeket a köteteket olvastam el tehát augusztusban, és egy közepesen jó olvasási hónapot tudhatok magam mögött a történetek milyenségét illetően. Ti miket olvastatok? Avattatok új kedvencet?

 

Köszönöm, hogy itt voltatok, várlak vissza titeket legközelebb!