Klasszikusok, amiket szerettem

 

Sziasztok!

Mivel molyon fut egy klasszikus olvasási kihívásom, úgy gondoltam, hogy szeretnék ebben a témában olyan köteteket ajánlani, amiket korábban olvastam, és szerettem.

 

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Ha megkérdeznék tőlem, hogy mi a kedvenc klasszikus, gyakorlatilag gondolkodás végén vágnám rá ezt a kötetet. Először gimnáziumban olvastam el a történetet, de akkor nem voltam azon a szinten, hogy a sztálini diktatúrára vonatkozó részeket megértsem. Ezt kicsit kínos bevallani, de abból a szempontból örülök neki, hogy így az idei újraolvasásom alkalmával tudott valami újat adni. Az alaptörténet onnan indul, hogy rejtélyes alakok bukkannak fel Moszkvában, akiket furcsa jelenséget kísérnek. A címadó szereplőket viszonylag későn ismerjük meg, de nagyon szépnek találom azt az ívet, ahogyan eljutunk hozzájuk. Engem nagyon magával rántott a történet, és repültek az oldalak.

 

Antoine de Saint-Exupéry: A ​kis herceg

Ezt a könyvet valószínűleg keveseknek kell bemutatni, de mindenképpen szerettem volna beemelni a bejegyzésbe, hiszen segítséget jelenthet a kihívás részvevőinek egy sűrűbb hónapban a maga 94 (plusz mínusz egy kicsi) oldalával. A történetben egy furcsa kisfiú érkezik a sivatagban lezuhant pilótához, és elmeséli, miért indult útnak, és hogyan jutott el a Földre. Nem tudom, hogy más mennyire van így vele, de nekem nagyon szívet melengető történet, és szeretem újra és újra elővenni. Semmi kétségem nincs afelől, hogy legalább hat-hét alkalommal elolvastam már, de afelől sem, hogy a jövőben is elő fogom még venni.

 

William Shakespeare: Vízkereszt ​vagy amit akartok

Mielőtt ez a történet a kezembe került, kizárólag a Romeo és Júliát olvastam a szerzőtől, ami a romantikus és drámai mivolta miatt valószínűleg sok embernek nem lett a kedvence, de én speciel azt is szerettem. Azért hoztam ide a Vízkereszt vagy amit akartok című írást, mert ez egy rövid komédia jól követhető cselekménnyel, és én kifejezetten viccesnek találtam. Itt a rövid fülszöveg beszédesebb, mint amennyire én tudnék lenni: „Összevissza csereberélődik egy ikerpár, lóvátesznek egy felfuvalkodott törtetőt, tömérdek móka, dal, vidámság szövi át két, nagy nehezen egymásra találó szerelmespár történetét.”

 

Charles Dickens: Karácsonyi ​ének

Mivel a december is beleesik a kihívásba, gondoltam, idehozom ezt a kedves karácsonyi történetet is. A cselekmény röviden abból áll, hogy a kapzsi, mogorva Mr. Scrooge-ot meglátogatják a múlt, a jelen és a jövő karácsonyának szellemei, hogy megmutassák, nem a pénz a világ egyetlen értéke, és hogy önmagában nem boldogít. Én még csak egyszer, tavaly decemberben olvastam ezt a kötetet, de idén karácsony előtt szeretném újra elővenni, illetve Dickens más műveivel is szeretnék majd megismerkedni.

 

Agatha Christie: Tíz ​kicsi néger

Azt hiszem, hogy Agatha Christie művei is könnyítést jelenthetnek egy-egy elfoglaltabb hónapban. Én idáig a Tíz kicsit négert és a Gyilkosság az Orient Expresszent olvastam tőle. Mivel az előbbi sokkal jobban tetszett, sőt, kifejezetten zseniálisnak tartottam, ezt hoznám ide. A kötet elején megismerhetünk tíz embert, akik meghívót kapnak egy szigetre, viszont odaérve találkoznak a címadó versikével, és rövidesen rejtélyes halálesetek sora veszi kezdetét a mondóka sorait alapul véve. Nagyon jónak találtam a végkifejletet, és örülök, hogy ezzel a kötettel kezdtem a szerzőtől. A későbbiekben tőle is szeretnék még többet olvasni.

 

Daniel Keyes: Virágot ​Algernonnak

Gyógypedagógus hallgatóként ez a kötet különleges helyet foglal el a szívemben, hiszen egy értelmi fogyatékossággal élő férfi áll a történet középpontjában, aki átesik egy műtéten, melynek következtében rohamos növekedésbe kezd az intelligenciája. A könyv legérdekesebb része számomra az volt, hogy megkérték Charles-t, a főszereplőt, hogy naplóban vezesse a tapasztalatait, gyakorlatilag ezt olvashatjuk mi. Az írásából tisztán látszik a változás, elsőre talán nehéz megérteni a központozás hiánya és a helyesírás hibái miatt, de nagyon jól érzékelteti ez a fordulat a belső átalakulást. Én más végkimenetelnek jobban örültem volna, de így is nagyon elégedett voltam a kötettel. Nem mellesleg a molyon a legjobb sci-fiként van számontartva.

 

Patrick Ness, Siobhan Dowd: Szólít ​a szörny

Ebből a kötetből készült egy film is azonos címmel, és én előbb ismerkedtem meg azzal, mint a kötettel. Mivel tetszett, megörültem, hogy könyvadaptációról van szó, és amint ezzel szembesültem, már is elolvastam. A történetben egy fiatal fiú, Connor kapja a főszerepet, akinek az édesanyja haldoklik. Azt ismerhetjük meg, hogy a tinédzser a fantáziája segítségével hogyan lesz képes megküzdeni az őt érintő gyásszal és nehézségekkel. Nagyon megható kötetről van szó, de egyben egy érdekes történetet is kapunk, amit szerintem megéri elolvasni. Most, hogy aktívan felelevenítettem a kötet gondolatát, megjött a kedvem egy újraolvasáshoz.

 

Ezeken felül szeretnék még megemlíteni néhány kötetet, amelyeknek a története csak részben vagy egyáltalán nem maradtak bennem, viszont az igen, hogy nagyon szerettem őket olvasni anno:

 

Charlotte Brontë: Jane Eyre; Emily Brontë: Üvöltő szelek

Ez a két kötet a 19. századi Angliába kalauzol minket, ahol megismerhetjük valamelyest a kor jellegzetességeit és társadalmi berendezkedését, illetve egy-egy bonyolult szerelmi történetet is megismerhetünk ezekben a kötetekben.

 

Stendhal: Vörös ​és fekete

Ennél a kötetnél inkább csak az érzés maradt meg, miszerint érdekes olvasmány volt, és kitűnt a többi kötelező közül a gimnáziumi évek alatt. A fülszöveg egyrésze nagyon megtetszett, szóval azt bemásolom nektek: „A Vörös és fekete többszörös szín-jelképrendszere azt fejezi ki, hogy a XIX. századelő Franciaországában az egyszerű ember gyereke csak a vörös katonadolmányban vagy a fekete reverendában érvényesülhetett, de a vörös és fekete, a rulett két színe, azt is felidézi, hogy minden ilyen vakmerő törekvés mögött egy szerencsejáték kockázata borong.”

 

Nektek mik a kedvenc klasszikus olvasmányaitok?

 

Köszönöm, hogy itt voltatok!