Júlusi összegzés

 

Sziasztok!

Ma a júliusban olvasott könyveimről szeretnék mesélni Nektek. Úgy hozta az élet, hogy időközben megszűnt a munkahelyem, én pedig elég extrém mennyiségű olvasásba folytottam a bánatomat, aminek a vége 15 könyv és 4554 oldal lett, ami nagyjából duplája az átlagos mennyiségemnek.

 

Péterfy Gergely, Péterfy-Novák Éva: A ​panda ölelése

Nagyon szeretem Péterfy-Novák Éva munkásságát, így, mikor megtudtam, hogy ebben a kötetben társszerzőként szerepel, nem is volt kérdés, hogy szeretném elolvasni. A mű alcíme Kínai útinapló, ami igazából tökéletesen leírja, hogy mit is várhatunk az olvasástól. A szerzők egy irodalmi konferencia miatt egy hónapot az ázsiai országban töltenek, és az őket írt élményeket mesélik el. Nagyon szeretek más kultúrákkal ily módon megismerkedni, érdekes dolgokat tudtam meg a könyvből, és jó volt bekuckózni vele. Az egyedüli kis csalódás az volt nekem, hogy Péterfy-Novák Éva nézőpontja jóval kevesebbet szerepelt, mint férjéé. De természetesen ez nem vont le lényegesen a kötet értékéből.

 

Madách Imre: Az ​ember tragédiája

Egy igazi klasszikus, amit igazán nem szeretek. Tudom, hogy ez elég népszerűtlen vélemény, már gimiben is így volt ez, és én sajnálattal konstatáltam, hogy néhány évvel később nem változott a véleményem a művel kapcsolatban. Több helyről hallottam, hogy ez a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb kötete, de engem valahogy nem köt le annyira, mint a szeretett klasszikusaim. Mivel egy hónappal korábban olvastam Shakespeare-től, nem hinném, hogy a műnem emészthetősége okozott volna problémát, egyszerűen azt érzem, hogy ez a dráma nem tud engem megszólítani. Életem során mindenképpen szeretném még elővenni, de csak jópár év elteltével.

 

Sarah J. Maas: Föld ​és vér háza

Valószínűleg Sarah J. Maas-ról a legtöbben hallottatok már, hiszen az utóbbi időben nagyon felkapottnak számít az írónő. Én korábban a Tüskék és rózsák udvara sorozatot olvastam, és azt hiszem, elmondhatom, hogy ez tett igazi fantasy olvasóvá. Ettől a 912 oldalas téglától eléggé megrettentem, de elhatároztam, hogy a vizsgák után ezzel jutalmazom meg magam, így július elején bele is kezdtem. Az első száz oldalban a világfelépítés zajlik, megéri fokozottan figyelni, hogy miről mit olvasunk, később viszont a zsáner gyakorlatilag csak háttérelemként lesz jelen. Ezutóbbit tartom a kötet egyik zsenialitásának, hiszen először a krimi, majd a romantikus szál veszi át a vezető szerepet. Kedves, vicces, fordulatos kötetről van szó, és szinte egyszer sem untam a sorokat. Életem leghosszabb kötetét másfél hét alatt olvastam ki a két említettel párhuzamosan, amire büszke vagyok. Úgy gondolom, hogy ebben a könyvben mindenki megtalálja, amit keres és szeret, így bátran ajánlom a vállalkozószellemű olvasóknak.

 

Örkény István: Válogatott egyperces novellák

Klasszikusok szempontjából nem volt jó hónapom, hiszen a kötet sem tudott igazán magával ragadni. Ennek valószínűleg oka lehet az, hogy nem értettem meg minden társadalomkritikai utalást, illetve az is, hogy picit mást vártam. Úgy gondoltam, hogy minden novella rövid lesz, viszont voltak benne elég hosszúak is, amiket ráadásul általában akkor értem el, mikor nem volt annyi időm, hogy be is fejezzem őket. Nagyon sajnálom, hogy ez a kötet ennyire távol állt tőlem, de mindenképpen szeretnék még Örkénytől olvasni, hogy ezt a viszonylag rossz élményemet eloszlassa. Annak a döntésemnek viszont örülök, hogy nem a 600 oldal feletti, nem válogatott Egyperces novellákba kezdtem bele.

 

Abbi Glines: Existence trilógia, Leif

Ezt a trilógiát leginkább nosztalgikus okokból vettem elő, mivel ez volt az első fantasy, amit olvastam. Emlékeim szerint random találtam rá sok éve az első kötetre egy könyvesboltban, nem tudatosan kerestem ezt a zsánert. Ez végül oda vezetett, hogy a harmadik kötetért minden lehető helyre betértem, amíg meg nem találtam. Ebből is látszik, hogy anno mennyire magával vitt a világa, ezért úgy gondoltam, hogy időszerű lenne egy újraolvasás. A végzetem és A sorsom című részekben Pagan, egy végzős gimnazista életét követhetjük, aki egész életében különleges kapcsolatban állt a természetfelettivel, hiszen szellemeket lát, mióta az eszét tudja. Az események sora szépen felvolt építve, logikusan kapcsolódtak a dolgok, és minden felmerülő kérdésemre választ kaptam. Azonban azt el kell mondanom, hogy erősen érződik az, hogy tizenéveseknek szól a kötet, így nekem felnőttfejjel már nem volt az igazi az élmény. Ezt a két kötetet egy kiegészítő rész követte, mely a Leif címet viseli. Ebben az egyik természetfeletti szereplő nézőpontjából ismerhetjük meg az első két kötet történéseit. Számomra azért volt különleges olvasmány ez, mert angolul olvastam el, ami ezelőtt nem volt jellemző. Mindenképpen szerettem volna belelendülni az idegennyelvű kötetek világába, és ez jó kezdés volt, hiszen végig értettem a történéseket. Ennek a nyelvezete is tizenéveseknek szól, valószínűleg ez mentette meg a jelenleg hanyatló angoltudásomat. Olvastam róla olyan véleményeket, hogy ezt kár volt megjelentetni. Megértem ezt a meglátást, én is többet vártam tőle, hiszen gyakorlatilag egyáltalán nem tudtunk meg többet Leif-ről, illetve az a szimpátia sem ébredt fel bennem, amit előzetesen feltételeztem. A harmadik kötetben, ami A jövőm címet viseli, Pagan egyetemi életébe nyerünk bepillantást, ami egy előzetesen nem megindokolt csavarral indul. Bennem kicsit az az érzés támadt ezt a részt olvasva, hogy ez már amolyan csak azért is stílusú volt, hiszen kissé különálló volt az előzőektől. Számomra úgyis teljes lett volna a történet, ha ez a könyv nem íródik meg hozzá.

 

Jodi Ellen Malpas: Egy ​éjszaka ígérete

Ez a kötet még tavaly került hozzám egy zsákbamacska csomag részeként, és eddig váratott magára az elolvasása. Nagyjából annyit tudtam róla előzetesen, hogy egy romantikus-erotikus kötetről van szó, és hogy egy trilógia első része. Az előző kötet, ami nálam ezt a zsánert képviselte, nagyon negatív élmény volt, az évem eddig egyik legrosszabb olvasása, így nem fűztem túl sok reményt ehhez a könyvhöz sem. A történetet Livy szemszögéből olvashatjuk, akinek a munkahelyén egyszer megjelenik egy titokzatos idegen, akivel később érdekes szálak fűzik össze. Nem tudom, hogy mi volt az, ami elérte ezt nálam, de úgy tettem le a kötetet, hogy jöhet a második rész. Ebben azonban megakadályozott egyrész az, hogy éppen az Existence trilógia közepén vágtam bele ebbe, másrészt pedig az, hogy a főszereplőkkel eleinte nem igazán szimpatizáltam. Mindkettejük személyiségéről elmondható, hogy nem éppen átlagos… Bár Livy-vel eleinte szimpatizáltam, nem tetszett, hogy ilyen könnyen beadta a derekát Millernek, a férfi főszereplőnknek, miközben gyakorlatilag kivetkőzött önmagától. Már az értékelés során sem tudtam, hogy ezek ellenére hogyan maradhatott meg bennem ennyire pozitív élményként a kötet, de egyelőre úgy döntöttem, hogy nem szánok időt a második kötetre.

 

Colleen Hoover: Ugly Love – Csúf szerelem

Az Egy nap talán után elhatároztam, hogy az írónő teljes életművét szeretném elolvasni, és a következő eleme a Csúf szerelem volt számomra. Ebben a kötetben két nézőpontot követünk. Az első Tate-é, aki átmenetileg a bátyjához költözik. Miközben ez az esemény zajlik, a fiatal nő egy igen ittas idegennel találkozik az ajtóban. Ez az illető nem más, mint Miles, aki a másik olvasható szemszöget képviseli. Mivel egy rubinpöttyös kötetről van szó, így nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a két szereplő szorosabb kapcsolatba kerül egymással, viszont ehhez igen rögös út vezet, hiszen Miles-nak évek óta nincs kapcsolata. Ennek az okát ismerhetjük meg a férfi szemszögéből, ami kifacsarta a szívemet elég rendesen. Gyakorlatilag ugyanazt a hatást érte el nálam, mint az írónő Velünk véget ér című kötete, de teljesen más módon. Megható volt látni, hogy hogyan dolgozza fel a fiatal férfi régi sérelmeit, és hogyan válik képessé újra szeretni. Oda meg vissza voltam ezért a kötetért, és nagyon jól esett ez a rajongásérzés. Ezen felbuzdulva el is határoztam, hogy mikor visszaviszem a könyvtárba többedmagával a kötetet, kihozom az írónő összes bent lévő könyvét, ha a limit engedi.

 

Colleen Hoover: Without Merit - Merit nélkül

A másik elhatározásom az volt, hogy az írónő legfrissebb kötetét veszem sorra következőként, amit alapvetően augusztusi olvasmánynak terveztem, de nem akartam elszakadni CoHo stílusától. Ez a kötet egy kamasz főszereplővel, Merittel dolgozik, aki egy minden szempontból teljesmértékben abnormálisan működő család tagja. Érdekes volt látni, hogy ennyi minden ötvöződhet egyetlen kis közösségben: a különböző pszichés zavarok, a feldolgozatlan traumák és a párkapcsolati sajátosságok különleges egyvelege volt ez a kötet. Eleinte Merit furcsasága kimerül annyiban, hogy mások trófeáival jutalmazza magát, ha rossz napja van, azonban később, a kötet végén – száméra és számunkra is – kiderül, hogy ő is mentális betegséggel küzd. A maga kategóriájában jó könyv volt, de nekem nem nyújtott akkora élményt, mint Colleen Hoover eddig olvasott kötetei.

 

Daniel Tammet: Kék ​napon születtem

Ez a kötet az autizmus spektrum zavarral élő szerző memoárja. Elég ambivalens viszony fűz ehhez az olvasmányhoz, hiszen egyrészt borzasztóan jól megismerteti az autista emberek világát az olvasóval. Szakkifejezésekkel dolgozik a kötet, amiket azonnal meg is magyaráz, így mindenki számára érthető és tanúságos élményt nyújt. Másrészt viszont több helyen azt éreztem, hogy nagyon túl van írva a kötet, főként a matematikai elemeknél, mikor részletesen megismerhetjük, hogy egy problémát milyen lépéseket keresztül old meg a szerző. A könyvben megismerhetjük a férfi családját, gyermekkorát, majd a gimnáziumi évek kerülnek sorra. Ezt a felnőtt élet különböző aspektusai követik, melyek jó motivációul szolgálhatnak mindannyiunknak ahhoz, hogy merjük elhagyni a komfortzónánkat, hiszen csodálatos dolgok várnak ránk. Annak ellenére, hogy én néhol untam, nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki nyitott arra, hogy egy Savant-szindrómával élő autista ember történetével megismerkedjen.

 

Carlos Ruiz Zafón: Marina

A Föld és vér háza és a Csúf szerelem mellett ez a kötet foglalta el a legnagyobb helyet a szívemben ebben a hónapban. Mivel most igen népszerű a szerző, eltökéltem, hogy szeretnék megismerkedni a munkásságával, és ennek a folyamatnak a Marina volt az első eleme. Egy fiatal fiút, Óscar-t követjük, aki egy kollégiumban lakik Barcelona városában, és szabadidejében szereti a várost járni. Egy ilyen kirándulás során találkozik össze Marinával, ám ekkor még nem sejti, mennyire összefonódik majd kettejük élete. Az együtt töltött idő elején közösen ellátogatnak egy régi temetőbe, ami egy nagy kaland kezdetét jelenti számukra. A történet csodálatos mágikus realista elemekkel dolgozik, miközben egy igazi barátságot ismerhetünk meg benne. Bár ifjúságinak van jelölve a kötet, néhol kifejezetten ijesztő volt, így azt mondom, hogy én inkább felnőtteknek ajánlanám első sorban.

 

Szentesi Éva: A ​legfontosabbat utoljára hagytam

Már hónapok óta terveztem a szerzővel való megismerkedést, és erre a kötetre esett a választásom elsőként. Azt hiszem, mondhatom azt, hogy beletenyereltem a közepébe, hiszen egy nagyon személyes történetet nyújt a könyv arról, hogy hogyan győzte le Szentesi Éva a rákot. Nagyon fontos téma ez, hiszen nem csak a túléléshez ad tanácsokat a könyv, de a prevenciós folyamat fontosságát is hangsúlyozza, ami a mai világban elsikkadni látszik. Elég rövid kötetről van szó, én gyakorlatilag együltő helyemben olvastam el, de mély hatást gyakorolt rám. Azt gondolom, hogy megfelelő hangulatban érdemes nekikezdeni ennek a könyvnek.

 

Donatella Di Pietrantonio: A ​visszaadott lány

Mivel maradt még néhány olvasásra szánható órám a hónapból, erre a kötetre pedig nagyon kíváncsi voltam, úgy döntöttem, felülök a hype vonatra. Sokkal fordulatosabb történetet vártam ettől a könyvtől, így kissé csalódás volt számomra, tipikus egynek elment olvasmány. Elég jól megismertette viszont velünk a korabeli Olaszország két merőben eltérő társadalmi rétegének az életét. A történetet tekintve egy lánnyal ismerkedhetünk meg, akit tizenhároméves koráig távoli rokonai neveltek, majd visszaadták őt az igazi családjának. A profi címmagyarázaton kívül sajnos nem tudok mást említeni a kötetről, hiszen főszereplőnk érzéseit ismerjük meg, melyek egyre elfogadóbbak lesznek új élethelyzete irányába.

 

Ezeket a köteteket olvastam el tehát. Örülök, hogy ilyen színesre sikerült ez a hónap, és remélem, hogy augusztusban is legalább ennyi jó, és kevesebb rossz élménnyel leszek gazdagabb.

Köszönöm, hogy itt voltál, várlak vissza legközelebb!