Miriam Toews: Nők beszélgetnek

 

Sziasztok!

 

            Mivel erről a könyvről még nem igazán hallottam sehol, úgy gondoltam, hogy szentelek neki egy bejegyzést, mert szerintem nagyon különleges kötetről van szó. Az Európa Kiadó gondozásában jelent meg ez a 232 oldalas csoda 2019-ben. Elég nagy előnye, hogy nem igazán van mit elspoilerezni vele kapcsolatban, hiszen a fülszövegben is láthatjuk az előzményeket, amiről lényegében végig elmélkedünk. Egy mennonita közösségben járunk Bolíviában, ahol 2005 és 2009 között többszáz asszony, lány és gyermek álmodja ugyanazt, és mindannyian sebekkel ébrednek másnak. Hosszú idő telik el ugyan, de végül elkezdik megosztani egymással ezt az álomképet, és rájönnek, hogy a valóságról van szó. Ebben az időszakban a közösség nyolc férfi tagja elkábította, és megerőszakolta őket. Azután, hogy realizlják a helyzetüket, két család képviselői összegyűlnek, hogy megvitassák, mit tegyenek.

            A történetben a Loewen család tagjait, Gretat, Marichet, Mejalt és Autjet, valamint a Friesen család képviselőit, Agathat, Salomét, Onát és Neitjét ismerhetjük meg. Összességében mindannyian elég tanácstalanok a lépésekkel kapcsolatban, melyeknek el kell következniük, de végül egyetértésben tudnak dönteni. Rajtuk kívül jelentős szereplő még August, aki lejegyzeteli a nők gyűléseinek történéseit az utókor számára. Azért bízhatták meg őt a feladattal, mert a férfit és családját száműzték sok-sok éve a közösségből, viszont felnőttként visszatért, hogy lelki békére leljen, így különcként tekintenek rá a többiek.

            A nők helyzete nagyon szélsőséges ebben a közösségben, hiszen nem kaphatnak taníttatást, így nem tudnak írni és olvasni, tehát nagymértékben férjeikre vannak utalva. Egyebek mellett ez vonatkozik a vallásra is, hiszen nem tudják elolvasni a Bibliát, így a tanítások értelmezése és közvetítése is a férfiak feladata. Miután egy ilyen esemény történik, természetesen megrendül bizonyosságuk abban, hogy mennyire épült hitük valós alapokra. Ezen felül a közösség egészére jellemző, hogy rengeteg gyermek születik minden családba, így a nők sorsa még inkább determinálva van. A mennoniták nagyon zárt életformát folytatnak, a Loewen és Friesen család női például a szomszédos kolóniáknál sosem járt messzebb.

            A gyűlések, melyek a könyv alapját adják, egy padláson kapnak helyszínt, ami az egyik helyi, már szenilis férfi tulajdona. Hiába vitték el a rendőrök az erőszaktevő férfiakat, csak itt érezhetik magukat biztonságban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a közösség vallási vezetője, Peters még a kolóniában van, és arra hivatkozott, hogy az elkövető férfiak biztonsága érdekében történt elszállításuk, hogy ne szenvedjenek egy esetleges megtorlás következményeitől. A püspök szélsőséges szemlélet képvisel az egész vallás tekintetében, de a könyv végén egy fontos titka lepleződik le.

            A nők a gyűlések során arra jutnak, hogy három dolgot szeretnének. Az első a gyermekeik védelme, ami Istentől kapott joguk. A második, hogy meg akarnak maradni hívő embernek, és pacifistának. A harmadik dolog pedig a gondolkodás lehetősége, ami elszigeteltségükből fakadóan eddig lehetetlennek tűnt. Ennek függvényében három opció születik: 1. Semmit Sem Tenni, 2. Maradni és harcolni, 3. Elmenni. Az összegyűlő nők érveket és ellenérveket hoznak fel, miután az első opciót határozottan elvetik. Két nap alatt zajlanak az események. A gyors döntésre azért van szükség, mert tudják, hogy a férfiak néhány napon belül visszatérnek a városból, és a borzalmak tovább folytatódhatnak.

            August, aki lejegyzi az eseményeket, időnként rövid (vagy esetenként hosszabb) kommentárokat fűz a leírtakhoz, hogy külső szemlélők számára is érthetőbb legyen a történet folyása, ami szerintem igazán hasznos. A férfit és családját a szereplő 12 éves korában űzték el a kolóniából, mert az édesanyja titokban tanította a lányokat, köztük Onát is. Ők ketten, August és Ona többször visszaemlékeznek arra, amit a férfi anyjától sajátítottak el korábban. A száműzetés után a család Angliába ment, August pedig tanult ember lett, ám öngyilkos gondolatok kezdték gyötörni, melyek a közösségbe való visszatérése után is kísérik őt. Szépnek találom, hogy az ő és Ona szerelme többször előkerül a mű során, ezzel rövid időre lehetőséget kaphatunk a nyomasztó döntéshelyzetből való kilépéshez.

            Úgy gondolom, hogy a történet folyamán igazán elkezdi az olvasó átérezni a nők helyzetét, és tudja, hogy valahogy meg kell torolniuk ezt a tettet. A döntés eredményéről és a könyv lezárásáról nem szeretnék írni, mert azt a kevés fordulatot, amit tartalmazott, szeretném meghagyni mindenkinek saját felfedezésre. Remélem, hogy sikerült egy kicsit kedvet csinálnom azoknak, akik szeretik a lassúbb folyású, algondolkodtató történeteket.

 

Köszönöm, hogy elolvastad, legközelebb visszavárlak!